Ha egy gyereket folyton a rendrakással és a kézmosással piszkálunk, és katonás fegyelmezéssel minidig azt válaszoljuk a „De miért kell ezt nekem megcsinálni!?”  kérdésére, hogy „mert én azt mondtam”, akkor nem az ő javát szolgáljuk.

Valószínű, hogy rendszerető és tiszta, és ezért mások által tisztelt felnőtté válik majd az a gyermek, akitől a szülei megkövetelik, hogy mindig gondolkodás nélkül hajtsa végre a renddel és tisztasággal kapcsolatos utasításokat. De ez csak a látszat, hiszen igazából csak a belénevelt szokások rabja lesz, aki nem képes önálló döntéseket hozni ezekben a kérdésekben. Ő szolgálja majd a rendet és személyes higiéniáját, nem pedig fordítva. Márpedig bármilyen fontos is ez a két érték, mégiscsak sokkal többet számít az, hogy ne uralja el az életünket más, nagyobb örömet hozó dolgok kárára a kényszeres rendrakás és a tisztaságmánia. 

A tökéletes tisztaságot és rendet egyébként sem lehet elérni – hiszen a rend izlés kérdése, a teljes, steril tisztaság pedig csak laboratóriumi körülmények között valósítható meg. Ráadásul, ha folyton precíz rend van egy gyermek körül, akkor a problémamegoldó képessége kevésbé fejlődik, ha pedig nem éri őt már az anyaméhben némi „kosz”, akkor sokkal kevésbé lesz ellennálló a betegségekkel, allergén anyagokkal szemben. 2008-ban a müncheni egyetemi kórház kutatói 922 osztrák, finn, francia, német és svájci csecsemő köldökzsinór vérét és anyjuk terhességi körülményeit elemezték ki, s arra az eredményre jutottak, hogy azok az anyák, akik terhességük alatt vidéken, állatokat gondozva tevékenykedtek, rezisztensek lettek a leggyakoribb allergizáló dolgokkal szemben (por, atka, szőr, pollen, szalma). Ez a gyermekükbe is átkerült, ők kb. ötéves korukig nagy eséllyel szereztek védettséget anyjuk által. Ez a védelem – a kutatók szerint – még annál is hatékonyabb, mint ha maga a gyermek él állatok vagy istálló közelébe. Egyszóval egy kis piszok és rendetlenség még hasznos is lehet – szülőként ennek is legyünk tudatában!

Ne várjunk el tehát makulátlanságot ilyen kérdésekben a gyermektől, és ha szeretnénk jót tenni vele, akkor magyarázzuk el neki, hogy az általunk helyesnek vélt rend és szerintünk megfelelő mértékű tisztaság – amire rá akarjuk szoktatni – a mi saját életünket hogyan szolgálja. Például mondjuk ezt: „nekem azért jó, ha rendet tartok, mert könnyebben eligazodom a holmijaim között, jobb képet mutathatok magamról mások előtt, és azért hasznos, ha tiszta vagyok, mert kellemesebben érezem magam, és az emberek is szívesebben vannak a társaságomban, ráadásul elkerülök sok betegséget is” – és így tovább. Felnőtté válva a gyermekünk ezeket a magyarázatokat aztán mérlegelheti, és ha rá nem érvényések – mert például ő a rendetlenségben is megtalál mindent, mások véleménye nem foglalkoztatja annyira, a betegségekkel szemben pedig egészen egyszerűen ellenállóbb –, akkor el is vetheti őket, és élhet egy neki való, rá szabott, a személyiségének megfelelő – vagyis boldogabb – életet.