A fertőtlenítés fontosságára sajnos sokáig nem derült fény, csupán a XIX. század végére vált egyértelművé, hogy csak így lehetett megelőzni a különféle betegségek elterjedését. Nézzük, hogy fejlődött ez a tudományterület!
Fertőtlenítésnek nevezünk minden olyan eljárást, ami a külső környezetbe került kórokozókat lepusztítja, illetve megszünteti fertőzőképességüket. A XIX. században Semmelweis Ignác is rájött erre, aki igazi úttörőnek számít ezen a területen a klórmész-oldatos kézmosás, mint fertőtlenítő példaértékű felfedezésével.
forrás: wikipédia
Ugyanebben az időszakban Louis Pasteur rájött arra, hogy a levegő tele van kórokozókkal, ezeket azonban vegyi vagy fizikai úton el lehet pusztítani. Megalkotta a fertőző betegségek mikróba elméletét és ezzel megindította a századvég nagy orvosi fejlődését. A fertőtlenítés fontosságát és annak eredményeit akkoriban nehezen ismerték el, de végül Semmelweis klóros kézmosásának igazsága is ezzel bizonyosodott be. A különféle fertőtlenítési eljárások terjedésében az igazán nagy áttörést az hozta, amikor tudományosan igazolták a fertőtlenítés hatásosságát.
Az idő előrehaladtával a felfedezés intézményesült is. Megalakult az első közegészségtani tanszék, megindult a szakemberképzés, létrejöttek a KÖJÁL-ok, és később felállították az ÁNTSZ szervét is.
Ma már a fertőtlenítés és a kórokozók elleni védekezés a legtöbb ember számára nem ismeretlen. A legtöbb ember otthonában ott lapulnak a különféle fertőtlenítőszerek, kendők és ezek hordozható változatai is. A leckét is mindenki megtanulta már, hogy WC után kezet kell mosni, és hogy tüsszentéskor a kezet a száj elé illik tenni. Az azonban, hogy az ilyen és ehhez hasonló intelmek valóban mindenkinél automatizmusok legyenek, még inkább cél, mint elért eredmény.
