Koránt sem mondható, hogy régen ekkora szokása volt a tisztálkodásnak és higiéniának, mint manapság. Bár az elmúlt évszázadokban nagyon változóak voltak a tisztálkodási szokások, ez minden bizonnyal most tart a ‘csúcson’.
Már a Krisztus előtti időkről is vannak feljegyzések, hogy az emberek nem vetették meg a tisztálkodást, de ez nem volt mindennapos. Ebből a korszakból származó szappanhoz hasonlító maradványokat találtak Egyiptom területén. Később a görögök hoztak létre fürdőket, melyek a tisztálkodásra szolgáltak, nem úgy, mint manapság az úszás vagy kikapcsolódás céljából. Szappan helyett illóolajokat használtak és a manapság ismert mosakodó szivacs helyett egy strigil nevű eszközzel ‘kaparták’ le magukról a koszt. A középkorban kissé visszább hagyott ez a szokás és leginkább bizonyos testrészek tisztítása volt a cél. Ezek a kéz, láb, valamint arc területekre vonatkoztak és a napközbeni többszöri kézmosás, főleg étkezések előtt már akkoriban megjelent. A fürdést leginkább orvosi ajánlatra, gyógymódként ajánlották. Legtöbbször a tehetősek ültek kádba, bár náluk sem volt mindennapi szokás, de megadták a módját, hiszen illóolajakat, virágszirmokat használtak. A szegényebb családoknál jobb esetben fából készült kádak voltak, de a mély szegénységben élőknél semmi nem állt rendelkezésükre, így csak a jobb időkben, patakokban, vizekben tudtak mosakodni, hidegebb időkben pedig csak egy vizezett ronggyal törölték át magukat.
Odafigyeltek a szájhigiéniájukra is, ehhez víz, ecet és menta keverékét használták, valamint egy tiszta ruhával dörzsölték át. Ekkoriban volt olyan uralkodó is, aki életében kettő alkalommal fürdött, valamint olyan hívők is, akik a tisztálkodást a gonosz szokásának gondolták. A kritikus időszak a 17-18. század volt Európában is. Egyre elterjedtebbek lettek bizonyos betegségek, mint a pestis és a szifilisz és azt hitték, az a közösségi fürdőknek, valamint a víznek köszönhető, ezért számos fürdőt bezárattak és a tisztálkodás is háttérbe szorult. A franciák ekkor kezdtek el parókát, parfümöt és sminket használni, ugyanis évente alig pár alkalommal, vagy egyszer sem fürödtek. A magyarok azért nem voltak ennyire igénytelenek, pár hetente fürödtek, azonban a hajmosás nehezebben ment, több hónapos kihagyások voltak. A fej és arc borotválása viszont elég elterjedt volt a fentebb írt hiányos tisztálkodás miatt. A 20. század elejére rájöttek az emberek, ahol jelen van valamilyen szinten a higiénia, ott kevesebb a fertőzés és kisebb a betegségek terjedése. Már a legtöbb családnál volt fürdésre alkalmas helyiség, a nagy szegénységben élőknél azonban továbbra sem volt jellemző, de valamilyen formában ők is próbáltak a tisztálkodásra odafigyelni. A 21. század embere már ‘kínosan’ tiszta, (jobb esetben) a mai emberek már fokozottan ügyelnek tisztaságukra, a mindennapjaink része a tisztálkodás, napi többszörös kézmosás, sőt már bizonyos fertőtlenítőszerek is rendelkezésünkre állnak, melyek kis helyen is elférnek és naponta többször is hasznát vehetjük. Minden lakás alap tartozéka egy fürdőszoba, melyben naponta akár egy vagy több órát is képes az ember eltölteni.
