Éjt nappallá téve folyik a munka Penészleken, hogy az iskolában már új mosdóval köszöntsék a tanévet a gyerekek. Bekukkantottunk az egyelőre üres folyosókra.

Mindjárt itt van szeptember elseje, indul az új tanév, amely igazi meglepetést hoz majd néhány hátrányos helyzetű iskola tanulóinak. Lassan befejeződnek a Domestos Iskolamosdó Felújítási Program munkálatai, melynek köszönhetően idén öt iskolában már tiszta és higiénikus körülmények közé, vadonatúj mellékhelyiségekbe térnek vissza a diákok.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Encsencs-Penészlek-Nyírvasvári Általános Iskola Penészleki Tagintézményének vezetője, Hajdú Henrietta nem is számított ilyen csodaszép végeredményre. „Már felcsempézték és járólapozták a mellékhelyiségeket és az új ablakok is a helyükre kerültek. Van még munkájuk az itt dolgozó mestereknek, de már most gyönyörű a helység, szinte össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogy korábban kinézett.”

Arról, hogy azelőtt milyen mellékhelyiségekbe kényszerültek a diákok, Henrietta most már hallhatóan nem szívesen beszél. Nem is csoda, a korábbi mosdó afféle mumus volt a gyerekek szemében, ahová csak akkor mentek, ha már nagyon muszáj volt. Korábban, amikor megkérdeztük a kisdiákokat, többen is elmondták, hogy inkább nem isznak napközben azért, hogy kibírják hazáig és ne kelljen használniuk az iskolai WC-t. „30-40 éves mellékhelyiségről van szó, amelyeket próbáltunk ugyan javítgatni, pofozgatni, de a kereteink nagyon szűkösek voltak.” – mondja Hajdú Henrietta – „Még azt sem igazán engedhettük meg magunknak, hogy egy új WC csészét vásároljunk, pedig ami bent volt, nem volt használható.”

A suliba most nemcsak új WC kagyló és mosdók kerülnek, hanem új színárnyalatok is. Ahogy a tagintézmény vezető mondja, a mosdó eddig is zöld volt, de a márványos csempét és a csillogó járólapot össze sem lehet hasonlítani a korábbi kopott padlóval és az olajfestékkel lekent falakkal. ”A lányoknál betettek még egy rózsaszín, a fiúknál pedig egy világoskék csempesort is díszítésnek, tényleg nagyon szép lett, szerintem nagyon fog tetszeni a gyerekeknek” – mondja Hajdú Henrietta. „Mindenki, aki már bekukkantott a felújításra, úgy gondolja, hogy az egész környék csodájára jár majd, hogy milyen gyönyörűek lettek a mellékhelyiségeink. Bevallom őszintén, mi már attól nagyon boldogok lettünk volna, ha minden működik, ha kapunk egy új WC csészét és csapokat, de látva, hogy vadonatúj csempék, járólap, műanyag ablakok és új ajtók is kerültek a mellékhelyiségbe, eláll a szavunk.”

Hajdú Henrietta minden nap bemegy az iskolába, megnézi, hogy állnak a Market Zrt. segítségével folyó munkálatok és hogy az ott dolgozó embereinek nincs-e szükségük valamire. A tagintézmény vezetője szerint láthatóan jól esik a mestereknek az érdeklődés és a dicsérő szó. „Nagyon jó látni, hogy mennyire szívükön viselik az iskola sorsát. Ha kell, akár hatig vagy hétig is bent vannak minden nap és néha még hétvégén is dolgoznak, meg sem állnak reggeltől estig.” – hallom Henriettától - „Mindig kérdezgetik, ha valamilyen új elem kerül fel a mosdóba, hogy tetszik-e, jó lesz-e úgy, ahogy megcsinálták én pedig mindig elmondom, hogy nekünk már az is öröm, hogy egyáltalán van valami, az csak ráadás, hogy ennyire szép is lesz.”

A gyerekek tudnak a felújításról, de még nem láttak belőle semmit. Néhány diák már járt bent a suliban, hiszen készülnek a tanévnyitóra, de csak annyit érzékeltek, hogy folyik a munka, egyelőre nem engedték őket a „tett színhelyére”, hadd legyen meglepetés. Ahogy Henriettától hallom, a gyerekek, amikor korábban beszélgettek velük a felújításról, csak annyit kértek, hogy „modern egyen” és hogy csempe kerüljön a falra. „Azt tudom, hogy az olajfestéket nagyon nem szerették, mert csúnya volt.” – mondja a tagintézmény vezetője. – „ A „modern” jelzőt pedig szerintem az új csapokra értették, hiszen korábban több évtizedes mosdók és csapok voltak az iskolában. Az egyik kisfiú, amikor megtudta, hogy mosdófelújítás lesz az iskolában, csak annyit kérdezett: akkor ugye olyan lesz, mint egy szállodában? Most már mondhatom neki, hogy igen, olyan lesz.”