Van egy kis község Somogyban, Gamás a neve. Lehet, hogy még nem hallottak róla, de ha egyszer nem sietnek, érdemes arra kanyarodni, ahogy mi is tettük, az NL Café újságíróival.

Gamás alig 30 kilométerre van Balatonlellétől, mégis úgy érezhetjük, egy kicsit mindentől messze van. A gamásiak azt mondják, hogy „az út ide bejön, de itt véget is ér”, amely öniróniában - zsáktelepülésről lévén szó - van is egy kis igazság. Azonban ha jobban körülnézünk, elbeszélgetünk a helyiekkel, aztán üldögélünk egy kicsit a település határában, már azon gondolkodunk: mi van, ha az az út nem véget ér, hanem itt kezdődik el?

A gamási iskolában egészen biztosan elkezdődik valami az idén, annyi év után végre vadonatúj, modern mellékhelyiségeket kaptak a diákok a Domestos iskolai mosdófelújítási programnak köszönhetően. Az NLCafé nemcsak médiatámogatóként, de kétkezi munkával is részt vett a felújításban. A portál újságírói és a Centrál Médiacsoport munkatársai a csütörtöki napot Gamáson töltötték, hiszen ők festetették le – nem is akárhogyan – az iskolai mosdók ajtaját. Pácsonyi Daniella főszerkesztő maga is ecsetet ragadott és nagyon elégedetten távozott a nap végén.

Hogy került az NL Café Gamásra?

Médiapartnerként részt vettünk a Domestos mosdófelújító kampányában, minél inkább belemerült a szerkesztőség a képriportok készítésébe annál tisztább lett a kép, mi is segíteni szeretnénk. Nagyjából a negyedik iskola után felvetettük, hogy mind anyagilag, mind pedig a saját munkánkkal szeretnénk támogatni a kampányt.

Nálatok volt egy sorozat a felújításra váró, pályázó iskolákról, úgyhogy te és a kollégáid közelről megismertétek a sulik helyzetét. Mi volt a legmegdöbbentőbb történet, amivel találkoztatok?

Azt sejtettük, hogy minden ilyen nehéz helyzetben lévő iskola mögött kell lenni egy olyan történetnek, amellyel be tudjuk mutatni az olvasóknak, hogy milyen elmaradott települések és iskolák vannak az országban. Megdöbbentünk, hogy sok iskolás csak a tanítási napokon találkozik folyóvízzel vagy angol vécével. De az megrázó, hogy akadt olyan iskola, ahol 30 év alatt egyetlen olyan diák volt, aki felsőoktatási intézményben tanult tovább.

A csütörtöki napot keményen végigdolgoztátok Gamáson, milyen lett az eredmény?

Nekünk tetszik, de ez kevés, a diákoknak kell szeretni a végeredményt, reméljük így lesz. Színes, mintás, vidám ajtókat festettünk, még a tanári ajtót is kidekoráltuk végül, nagyon várom, hogy a diákok milyen visszajelzést adnak majd.

Találkoztatok az iskola „népével”, gyerekekkel, tanárokkal?

A diákok még nagyban vakációztak. A tanárok és a falubeliek viszont olyan szeretettel fogadtak minket, mintha a nagymamánkhoz mentünk volna haza. Elképesztően finom pörkölttel, pogácsával és fánkkal vártak bennünket.

Van abban egy kis abszurditás, hogy menő csajok és pasik egy menő multitól ajtót festenek kis somogyi településen. Mit adott nektek Gamás és ez a nap?

Mi is féltünk, mert azért valljuk be, hogy a fővárosból a számítógép mellől könnyen okoskodik az ember. Ráadásul a segítségnyújtás és a sajnálat között hatalmas különbség van, de nagyon vékony a határvonal a kettő között. Azt gondolom, hogy amikor a tanárok odajöttek és megkértek bennünket, hogy az ő mosdójukba is kerüljön minta, akkor mindannyiunknak tiszta lett, hogy jó helyen vagyunk és nem volt rossz ötlet. Sőt céges szinten azt tervezzük, hogy egy nagyobb csapatot összeszedve gyakrabban szervezünk ehhez hasonló akciókat.