Ha a történelembe visszatekintünk kiderül, hogy a közvécék múltja igen messzire nyúlik vissza. A kezdetekben ugyanis minden illemhelyet közösen használtak a település lakói, csupán később jelentek meg a magánvécék. Valójában a nyilvános WC-k azonban ma már kissé más megfontolásból léteznek: nem azért használjuk, mert otthon nincsen illemhely, hanem azért, mert az messze van, és amúgy is, nem futkoshatunk haza minden egyszer, ha „hív a természet”.
Az első nyilvános WC-t Budapesten 1870-ben állítottak fel a Deák téren. A Jennings rendszerén alapuló illemhely fedetlen volt, ráadásul ajtót sem szereltek rá, így csupán egy védfal hárította el a kíváncsi tekinteteket. Beosztása úgy nézett ki, hogy középen volt egy szifonos medence, a körülötte lévő területet pedig vaslapokkal 6 cikkelyre osztottak fel. Ezek egyikébe beállva könnyíthettek magukon az emberek.
A következő lépés illemhely-téren a Nagykörút átadásának idejére datálódik. Ekkor ugyanis a Közmunkatanács Párizsból hozatott az út mellé öntöttvas szerkezeteket, a házmestereknek pedig a „rászorulók” rendelkezésére kellett bocsátani a közös használatú illemhely kulcsát.
1892-ben kezdték el építeni a Beetz-féle „zöld házakat”, ami olajjal szagtalanított vizelde néven terjed el a világban. A fejlesztéseknek köszönhetően a II. világháború előtti időszakban már 82 nyilvános WC működött a városban.
Az 1950-es évektől a közvécék a Csatornázási Művek fennhatósága alá tartoztak. Alig 30 évvel később az illemhelyek száma már 100 fölé rúgott, sőt, olyan újításokat is bevezettek, mint például a félautomata közvécé, 1996-ban pedig már az automata nyilvános WC-k is bejöttek a képbe.
Sajnos manapság a klasszikus nyilvános WC-k száma egyre csökken, tény azonban, hogy a bevásárlóközpontok, plázák mosdói is szabadon használhatóak. Hogy ma hol bukkanhatsz nyilvános WC-re Budapesten és szerte az országban? Nézd meg a térképen!
